Rájöttem mi az az ismerős érzés. Vállára omló dús barna haja az én kismadaramra emlékeztet Lassan, ködbe burkolózik gyönyörű teste. Lehunyom szemeim, majd kinyitom, és nem hiszek az elém táruló látványnak: őt látom, az én kismadaramat. Combjait egymáshoz dörzsölve, lehajtott fejjel ül mellettem, mindkét kezével a pad szélét szorongatja.
Látom rajta, hogy borzasztóan feszélyezve érzi magát. Hirtelen rám tekint, s az arcát félig eltakaró hajzuhatag mögül kivillanó könyörgő szemmel, megszólít.
- Kérlek Mylord! Engedd meg, hogy eléd térdeljek!
Jóváhagyóan bólintok.
Lepattan az ülésről, földre veti magát. Elém térdel, és mély áhítattal figyeli, amint tekintetemmel követem a tova tűnő tájat.
Egy ideig csak néztem ki az ablakom, és a következő történeten jártak a gondolataim, na meg azon, hogy mi minden történhet még ez alatt a hét alatt. Ezer meg ezer gondolat kavargott a fejemben, mikor ráeszméltem, hogy hol vagyok, és mi történik körülöttem, hiszen kissé furcsa, hogy az ember, még álmaiban is álmodozik.
Azon kezdtem gondolkodni, hogy mi tartott vissza eddig attól, hogy a kismadaramat nyilvános helyen is szenvedésre bírjam. Rájöttem, hogy semmi, sőt felajzott a tudat, hogy bárki ránk nyithatja az ajtót, és megzavarhatja a mi kis játékunkat.
Ránéztem. Ő csak sejtette, hogy valamire készülök, én viszont már nagyon is jól tudtam, hogy mit fogok vele tenni.
Táskámból előkerült egy bilincs.
- Fordulj meg!
Ő engedelmesen megfordult, arca a padlón volt, kezeit, a háta mögött magasba emelte.
A bilincs kattant, s csuklói kegyetlen szorítástól szenvedtek. A kezeit meg sem mozdította, mert ismerte a rendőrbilincset, és tapasztalta, hogy minél jobban próbál enyhíteni a fájdalmon, annál szorosabb lesz a bilincs.
Karjánál fogva fölrántottam, az ölembe hasra fektettem. Feje és lábai a földet érik, testét megigazítom, hogy félgömbjei a lehető legfeszesebbek legyenek. Lenge nyári ruháját felemelem (természetesen, ahogy egy jó rabszolganőhöz illik, nem visel bugyit).
Elém tárul az izgatóan feszes segge, melyet úgy állítottam be, hogy annak, aki benyit a kabinajtón, felejthetetlen és fenséges látványban legyen része.
Formás, feszes popóján hatalmasat csattant a tenyerem, egész teste összerándult. Nem mert kiáltani, mert félt, hogy valaki meghallja, és egy hisztérikus prűd betolakodó megszakítja fura, és élvezetes játékunkat. Kezem újra felemelkedett, majd lesújtott, ismét hatalmas csattanással találkozott a én kismadaram popsijával. Most már mozdulatlan maradt. Egymás után több kegyetlen ütés is elcsattant. Most már egész teste vonaglott. A fájdalom és a kéj egybeforrt mozgásában. Az ütés után reflexszerűen összerántotta félgömbjeit, majd még feljebb dugta (szinte elébe ment az ütéseknek).
Alfele lassan a nyiladozó rózsához hasonló pirosas árnyalatot vettek fel.
A verés abba maradt egy kis időre. Talán azt hitte, végeztünk. Én viszont máshogy gondoltam. Táskám rejtekéből előkerült egy lakkozott fa hajkefe. Ő nem láthatta, mert feje egészen a földön volt, s várakozó tekintettel bámulta a padlót. Talán egészen máshol járt, talán azt képzelte, hogy velem van. Biztos vagyok benne, hogy a verés felizgatta. Engem is.
De most jön még csak a java. Ez még csak a bemelegítés volt. Ezt ő még nem tudja, de hamarosan meg fogja érezni.
Tenyeremmel vörösre izzított bőre most megérzi a hajkefe erőteljes érintését.
Ismételten lesújtok jobb, majd bal farpofáira és a hajkefe csókja nyomán libabőrössé vált testrész egyre sötétebb, és mélyebb árnyalatot vesz fel. Most már halkan nyögött, s minden csapás után fel - fel nyögött, egyre hangosabban és egyre kéjesebben.
Az ütések után, már nem csak feljebb tolta seggét, hanem egyre jobban szét is nyitotta combjait, így egyre többet láttam az egyre nedvesebb kéjbarlangjából.
Mivel combjait egyre jobban széttárta, a hajkefe (egyáltalán nem véletlenül) eltalálta a csiklóját. A fájdalom egész testét átjárta lábai felemelkedtek a földről, feje hátrafeszült, karjai megrándultak. A rándulástól beljebb kattant a bilincs, s szorítása fokozódott.
Mihelyt teste újra nyugalomban volt, a hajkefe ismét lecsapott ugyanoda. Ő ismét megrándult, és a bilincs ismét beljebb kattant.
Minden egyes ülés kéjes és fájdalmas sóhajt váltott ki belőle.
Ez a rendkívül megalázó testhelyzet, mely arra emlékeztet, amikor egy fegyelmezetlen diáklányt jómódorra tanít nevelője, megalázó mivolta mellett szabad belátást teremt szeméremajkai közé. Látom, hogy egyre nedvesebbek, és egyre tágabbra nyílnak ajkai.
Engem is annyira felizgatott a verés és a látvány, hogy a nadrágomat szétfeszítő erő egyre jobban kikívánkozott a ruhadarabok börtönéből.
A földre löktem, hajánál fogva térdre állítottam, mögé térdeltem, és addigra kiszabadított farkamat hátulról beledöftem. Ő felnyögött. Én is.
Olyan mélyen belé hatoltam, hogy egyetlen vonagló testté váltunk Nem bírtam tovább, éreztem, hogy mindjárt megtöltöm őt az életet adó fehér nedűvel. Vulkánként tört ki belőlem a sperma és folyt ki belőle mindkettőnk nedvének keveréke.
Abban a pillanatban ajtócsapódást hallottam.
A mindent elfedő köd felemelkedett, és láttam, hogy a mellettem ülő lány már nincs ott.
A kabin teljesen üres. Látom magam mellett a teleírt lapokat az ülésen. Csak ekkor jutott eszembe, hogy ez is csak álom volt, vagy tényleg felejthetetlen élményt okoztam annak a gyönyörű lánynak. Túl sok időm nem volt gondolkozni, mert a kalauz ajtót nyitott.
Végállomás. Kérem, hagyja el a szerelvényt. |
Indulok jól megérdemelt pihenésem eltöltésére. Már a vonaton ülök. A kabin teljesen üres, de nem sokáig. Nyílik az ajtó és belép egy ámulatba ejtő szépségű hölgy, Fiatalos energikus kisugárzásával levesz a lábamról. S mikor felcsendül a hangja, nagyon ismerős érzés járja át testemet.
:)