 A betegség tulajdonképpen az alvajárásnak egy sokkal „fejlettebb” változata, mely magába foglalja a teljes szexuális aktust (előjátéktól az utójátékig), egyetlen fontos kivétellel: a betegek nincsenek tudatában annak, hogy mit tesznek, és felébredve nem emlékeznek a történtekre.
A szexszomnia nem összekeverendő a szexuális álmokkal. Az álmok az alvási fázis olyan szakaszában jönnek létre, mikor a test nagyrészt tehetetlen, míg az alvás közbeni szex a mély alvást követő fázisban, mikor a test már szabadabban mozog.
|
Az álmokra általában vissza tudunk emlékezni, ám az alvás közbeni szexre akkor kerül sor, mikor az agy azon része, mely a magasabb rendű gondolatokért, tetteink elbírálásáért felelős, inaktív, de a primitív életfunkciókat (evés, szex) irányító rész éber. Olyan ez, mintha valahol ébrenlét és alvás között történne.
Noha a betegség komikusan hangzik, és rengeteg komikus esetet is von magával, veszélyes. Nemcsak a beteg, hanem partnere számára is, hiszen őt a beteg fél akaratán kívül is bántalmazhatja, megerőszakolhatja. Általában a beteg ugyan érzi, hogy valami nincs rendben, ám meg van győződve arról, hogy minden csak álom volt.
A szexszomnia jól kezelhető a különböző antidepresszáns készítményekkel, noha a betegség kutatása még gyerekcipőben jár, s az orvosok sincsenek teljesen tisztában a kiváltó okokkal. Úgy tűnik, a szexszomnia genetikai úton öröklődik, de stressz, depresszió és alkoholizmus is kiválthatja. |
